Zavaró szagok a mezőgazdaságban

Mi okozhatja az egyre több helyen megjelenő bűzpanaszokat a mezőgazdasággal kapcsolatban?

Tapasztalataink szerint mostanában olyan helyeken is panasszal él a lakosság, ahol korábban nem volt rá példa. De vajon honnan erednek olyan szagok, amelyek zavarják a lakosokat és miért alakulnak ki olyan bűzhelyzetek, amelyekre korábban nem volt példa?

Precíz és lokális megoldás a szagproblémákra

Az első magyarországi bűztérkép (amely saját kutatásunkból készült), rámutatott a lakosság szagérzékenységére.

2022-ben a Telepszagtalanítás csapata egy 40 napos online kampányt indított, amelyben a lakosság országszerte megírhatta, hogy tapasztalnak-e a környezetükben és a lakóhelyükön zavaró szagokat. Több mint 500 különböző említést tettek a lakosok és az esetek több, mint felében meg is tudták nevezni a szag forrását, valamint a forrás helyét.

A szagokkal kapcsolatos érdeklődés és figyelem növekedése összhangban van a környezetvédelmi hatóságok és a szagméréssel foglalkozó laborok szakértőinek beszámolóival, amely a folyamatosan növekvő számú bűzterhelési esetekről szól.

Miért válthat ki heves érzelmeket egy furcsa, bűzös vagy ismeretlen szag jelenléte?

A három fő dinamika, ami a bűzpanaszok számát növeli:

• Gazdasági nyomás: a mezőgazdaság az elmúlt évtizedekben egyre koncentráltabbá vált. Főként az állattenyésztésre igaz, hogy nagyobb létszámú telepek gazdaságosabban üzemeltethetőek, jobban megéri a drága automatikát alkalmazni, gyorsabb annak a megtérülése. Ezeken a telepen a nagyobb létszám miatt koncentráltabban jelennek meg a zavaró szagok: több trágya, több bomlási gáz keletkezik ugyanazon a helyen.

  
  

  Ráadásul a koncentrált trágyakezelésben nem ugyanolyan szagok keletkeznek, mint a térben „szétterített” állattenyésztésben. A nagyobb telepek esetében a tárolt trágyának sokkal kisebb része érintkezik közvetlenül a levegővel (pl. 4-10 ezer köbméteres tárolók), ezért anaerob bomlási folyamatok és eltérő gázok keletkeznek, amelyeknek a szagérzete a „háztájizáshoz” képest eltérő. Az ismeretlentől való félelem pedig a szagok esetében erősebb, mint a többi érzékünk esetében. Ezért lesz élénkebb a fantáziája és a „rémtörténet-alkotási” képessége a lakosságnak, amikor a településtől akár 2 km-re található állattartó telepen kiemelik a tárolóból a trágyát.

  
  

• Földrajzi folyamatok: a telepek elhelyezkedése vagy eleve adott, vagy nehezen választható meg olyan helyen, ahol a szél biztosan nem fogja érinteni a lakott területeket. A legtöbb, korábbi mezőgazdasági telep „köré nőtt a város”, így a lakosok is mára közvetlenül érzik az egyre koncentráltabb termelés hatásait. (Ez a jelenség megelőzhető azzal, ha a telep védőterületet igényel, ahová már később nem adnak ki építési engedélyeket.)

  
  

• Társadalmi folyamatok: az országon vagy akár kisebb urbánus régión belüli elvándorlások néhány jól általánosítható mintát követtek. A vidéki lakosság egy része új munkahelyéhez közelebb, a városokba költözött, míg a korábbi városi lakosság magasabb jövedelmű része vidéken keresett új, nyugodtabb lakókörnyezetet. Így pont azok költöztek a mezőgazdasági tevékenységekhez közelebb, akik annak hatásaihoz kevésbé vannak hozzászokva.

  
  

A fenti dinamikák egyre nagyobb nyomást helyeznek a termelőkre, ami miatt a problémát nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Szintén nem működik, amikor csak fél vállról veszi a problémát a gazdálkodó és csupán olcsó, nem precízen megtervezett „sufni” megoldással áll elő. Az utóbbiak vagy csődöt vallanak műszakilag, és egy idő után nem működnek, vagy éppen akkor biztosítják a szagok korlátozását, amikor szükséges lenne. Persze a másik véglet is teljesen abszurd, amikor „tankkal támadunk a verébre”, és feleslegesen költséges megoldást választunk (pl. teljes hermetikus zárást és utánégetőt egy trágyatárolónak).

Megbízható, precíz és lokális megoldásért keress minket!