Vége a mítoszoknak! A szagok mérhetők!

A szagokkal kapcsolatosan tényként kezelünk mítoszokat, amikkel le kell számolnunk nagyon gyorsan. Csak így tudjuk elkerülni az egyre erősödő lakossági panaszokat és a hatósági szankciókat. Mivel a szagok koncentrációja mérhető, jellegük azonosítható, így könnyen meg tudjuk mondani, hogy mi lehet a bűzforrás. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is erre kell a szereplőknek felkészülniük.

A mai napig hallanak a szagvédelem területein dolgozó szakértők (ők már “szagértők”) olyan állításokat, amit tényként kezelhettünk 30-40 évvel ezelőtt, mára azonban érvényüket vesztették. Nézzünk néhány hangzatos állítást, és azok cáfolatát:

“Ez nem is igazán büdös. Teljesen természetes szagok vannak itt.” - mondja a sertéstenyésztő telep vezetője. Az állítás második fele igaz, hiszen mind a tenyésztésből, mind a trágyakezelésből származó szagok természetes bomlási folyamatok útján keletkeznek. Az az állítás, hogy ez “nem büdös”, az ő személyes véleménye lehet. A környékbeli lakosok azonban valószínűleg másképpen vélekednek, és az ő számukra olyan zavaró lehet, hogy az akár élettani hatásokat is kiválthat. Ez ma már nem holmi városi ficsúrok dajkameséje! Orvosi kutatások támasztják alá, hogy hosszú távon olyan pszichikai stresszel járnak a zavaró szagok, amik valós rosszullétet, szédülést, hányingert és pocsék közérzetet okoznak.

“Ez nem bűz, ez a vidék illata. Aki ideköltözik, tudja, hogy erre kell számítani.” - a mezőgazdasági vezető valóban így látja, ha a trágyázás idején panaszkodnak a falubeliek. De nem vagyunk ugyanolyanok, és ennek konkrét oka van. A szagok esetében a legerősebb az inger által kiváltott érzelmi hatás. Akár pozitív, akár negatív. Az agrárszakember számára az állatok világa jelenti a megélhetést, a munkát, a természet közelségét, az “otthonos” mozgásteret. Neki ezek illatok, hiszen hozzákapcsolódik minden, ami jó. Azon lakosoknak, akik például más szakmában dolgoznak, ezek a szagok nem egyszerűen zavaróak, hanem ismeretlenek. Az ismeretlen pedig furcsa, megrémülünk tőle, és gyakran az ismeretlen szagok miatt gondolunk a legrosszabbra. “Lehet, hogy ez valamilyen káros tevékenységből származik. Talán még egészségkárosító is. Most veszélyben vagyok?” - hangzik el a rettegő anyuka szájából, akinek fogalma sincs, hogy miért érzi azt az intenzív trágyaszagot, ami nem azonos azzal, mint ami például a kis háztáji gazdaság felől érkezik a széllel. Neki ez nem illat, mely pusztán sok esetben asszociációs különbségből fakad.

“Senki sem tudja megállapítani, hogy honnan jön a szag.” - egy gyártó üzem ügyvédje ezzel védekezett a lakossági fórumon. A szagforrásokat csupán néhány területbejárással gyorsan lehet lokalizálni, főként, ha folyamatosan vagy rendszeresen végzett tevékenységgel okoznak bűzt. Talán az alkalmi bűzszennyezők (akik minden évben csupán pár napon bocsátanak ki) elbújhatnak a felelősségvállalás elől, de a technológia fejlődése egyre kevésbé teszi ezt lehetővé.

“A szagokat nem lehet mérni, nem lehet megmondani mennyire büdös valami.” - védekezett az őt érő vádak miatt egy élelmiszeripari gyár műszaki igazgatója. Az állítása természetesen tévedésnek bizonyult, mivel 2003-ban már elfogadták az Európai Unióban azt a szabványt, amivel elfogadott módon vizsgálni lehet a szagok jellegét és koncentrációját. 2020 január 1-je óta pedig már a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet (a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről) még azt is pontosan meghatározza, hogy milyen bűzkoncentráció érheti el a lakott területeket.

Az illetékes környezetvédelmi hatóság tehát elrendelheti a szagkoncentráció mérését, és megköveteli azt is, hogy az MSZ EN 13725 szabvány szerinti eljárással kell a mérést elvégezni. Ez a módszer a dinamikus olfaktometria. A vizsgálat eredménye maga a szagkoncentráció, aminek mértékegysége a szagegység/köbméter (SZE/m3). Bár 10 SZE/m3 alatti szagkoncentrációt az átlagember alig tud beazonosítani, a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a lakosságot 3 SZE/m3-nál nagyobb koncentrációjú bűzzel nem szabad terhelni az intenzív állattenyésztés esetében. Természetesen a szag keletkezésének forrásánál a koncentráció lehet akár ennek a sokszorosa is, hiszen a szaggal terhelt levegő a terjedés során folyamatosan felhígul a levegővel, és méterenként csökken az eredeti szag koncentrációja.

A bűzpanaszok ellen a legjobb védekezés a felkészülés. Az állattenyésztés szagokkal jár, tehát muszáj nyitottnak lennünk a lakossági kérdésekre és elvárásokra. Amennyiben méréssel alátámasztott panasz érkezik, akkor tudnunk kell megfelelő szagcsökkentő megoldással rendelkeznünk. Ebben segít a Telepszagtalanítás technológiája. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban keletkező szagok költséghatékony semlegesítése a Telepszagtalanítás bizonyítottan működő megoldásával könnyedén kivitelezhető, amit több meghatározó hazai iparági szereplő esete is igazol.

Forrás: Precíziós Gazdálkodás Interaktív Magazin 2025 I. lapszám (https://preciziosgazdalkodas.com/ )