A húsipar szerves része az élőállatokból félkész-terméket előállító vágóhíd, amely mostanság már nem egy kis faluvégi mészárszék, hanem akár egy több ezer négyzetméteren elterülő ipari üzem is lehet.
Egy nagy forgalmú és iparszerűen működő vágóhíd általában zajos, mivel a beszállítók és a készterméket elszállító teherautók forgalma intenzív, amely légszennyezést okoz és az utakat is terheli. Arról nem beszélve, hogy az üzemekben sokszor a nap 24 órájában zakatolnak a futószalagok, működnek a hűtő és fűtő rendszerek gépei, valamint a ventilátorok.
De miért olyan büdös?
Nézzük meg piciben, legyen a modellünk a családi disznóvágás. Amikor a jószágot kihozzuk az ólból, bizony pont olyan szaga van, mint bármelyik malacnak élete során, és ne szépítsünk, tudjuk, hogy milyen „illata” van az alomnak (barna). Az állat lelke kilehelése után a testéből vér távozik, aminek szintén megvan a saját szaga. Ezután kívülről fertőtlenítjük a test felületét pörzsöléssel, majd kopasztjuk (mifelénk köpesztik).
Talán mindannyian fel tudjuk idézni az égett szőr és bőr szagát, majd azt a sajátos szagot is, amit a vízzel lemosott égett részek árasztanak. A tisztítás után következik a bontás, ami általában a belek és húgyhólyag eltávolításával kezdődik. Ilyenkor a régi időkben a férfiak a húst bontották, az asszonyok főztek, és kimosták a beleket a kolbász- és hurkatöltéshez. Itt megint elég csak emlegetni, és szinte már magának a történetnek is „szaga van”.
Mindezt a szagintenzitást vetítsük naponta akár több száz feldolgozott állatra, és máris megértjük, hogy mitől lesz zavaró a lakásunktól 200 méterre elhelyezkedő vágóhíd bűze.
Szagforrások egy vágóhídon
A vágóhídi technológia különböző lehet attól függően, hogy milyen állatot dolgoznak fel (Magyarországon jellemzően baromfi és sertés), illetve az alkalmazott technológia korától is.
A fő fázisok azonban megegyeznek:
1. Élőállatok fogadása: a vágóhídra érkező állatot az üzemnek fogadnia kell és általában itt az állategészségügyi előírásoknak megfelelő körülményeket kell biztosítaniuk. Az ilyen egységek légcseréjét biztosítani kell, amelynek a kifúvási pontján elsősorban trágyaszaggal terhelt levegő távozik.
2. Perzselés: a vágás után a sertések esetében magas hővel, lánggal való kezelés történik, ami égett szagot eredményez.
3. Forrázás: ebből a térből gőzzel teli levegő távozik a kioldott szagokkal együtt.
4. Kopasztás: szintén párás levegő távozik a fizikai tisztítás következtében levegőbe jutó apró szilárd részecskékkel együtt.
5. Bélfeldolgozás: több üzemben ez egy külön fázis, ahol a frissen bontott belekben található, részben megemésztett táp szaga jut a levegőbe.
A fenti szagok üzemi elszívással jutnak a szabad levegőbe. A kifúvási pontokon állandó légáram távozik a szellőzéstechnika működése mellett, a szagforrás pedig jól meghatározható, pontszerű.
Mik azok a pontszerű szagforrások?
A Telepszagtalanítás már három hazai vágóhídon is sikerrel alkalmazta egyedi technológiáját. A pontszerű szagforrások esetén az üzemi légcsere kifúvási pontjaira olyan fúvókákat helyeztünk, amelyek képesek folyamatosan azonos mennyiségben és szemcsenagysággal a levegőbe juttatni a Telepszagtalanítás speciális szagtalanító folyadékát. A folyadékot és a vízzel való keverést a fagyvédett területen elhelyezett automata üzemű magasnyomású egység biztosítja.
A telepített berendezések vezérlése jól programozható, így könnyedén illeszthető az üzemmenethez és nem kell minden esetben kézzel vezérelni. A pontforrásokon alkalmazott rögzített csőhálózat téli fagy elleni védelemmel is ellátható.
A mobil berendezéseket legtöbbször olyan szagforrásoknál alkalmazzák, amelyek a téli időszakban nem okoznak problémát, így a berendezés egy targonca vagy más villás emelő segítségével könnyedén visszahelyezhető a fagyvédett raktárba.
Ezeket a gépeket igénybevételtől függően negyedévente vagy félévente szükséges szervizelni. A kisebb szűrőcseréket vagy fúvókacseréket már az ügyfél karbantartó csapata is könnyen elvégezheti egy rövid oktatás után, ha megrendelik a szükséges alkatrészeket.
Eredmények
A szigorúbb hatósági követelmények közé szokott tartozni az alkalmazott szaghatás-csökkentő megoldások hatékonyságának igazolása. Erre független szervezet által végzett vizsgálat csak a dinamikus olfaktometriás vizsgálat lehet, amelyet európai (és hazai) szabvány alapján akkreditált laborok végezhetnek.
A Telepszagtalanítás rendszereinél a pontforrásokon igazoltan 90 %-os szaghatás-csökkenést mértek.
Célunk, hogy a hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari cégeknek a leghatékonyabb megoldásokat adhassuk át a szagok kezelésére, mindezt a higiéniai, a környezetvédelmi szabályok betartása, és főként a környezeti értékek megóvása mellett.
Comments